Élethelyzet/1: NAGYPAPA 75 ÉVES
Sz.G.Á. -- ÍRÓPULT E.C. 2006.09.21. 20:19
Ebben a kis "cikksorozatban" olyan élethelyzeteket mutatunk be reménybeli avagy leendő kedves Megrendelőinknek, amikor jó pillanatban, azaz éppen idejében talált ránk egy-egy embertársunk, és így segíthettünk neki megoldani problémás, sürgető vagy kellemetlen élethelyzetét. Más esetekben még szebbé tudtunk tenni egy-egy meghitt, szép pillanatot. (A történetek szereplőinek nevét - természetesen -megváltoztattuk.)
Nagypapa 75 éves
A rekkenő nyári melegben kedves, göndör hajú kislány kopogtatott be az Írópulthoz. Egyedül jött, a közelben lakhatott.
- Csókolom! N. Lilike vagyok. Itt tényleg lehet köszöntőverset venni?
- Igen. És kit szeretnél felköszönteni?
- A nagypapámat. Jövő hét végén ünnepeljük a születésnapját. És hol van itt az írópult?
- Most legyen, mondjuk, ez a fehér asztal az írópult, jó? És hány éves lesz a nagypapád?
- Tessék elképzelni, éppen 75 éves! Az már elég sok, ugye?
- Hát, szép kor, nem mondom... És mi legyen abban a köszöntőversben? Milyen ember a nagypapád?
- Alacsony, sovány, sok fehér haja van. Folyton horgászni jár, de soha nem fog semmit. A nagymama veszekszik vele, hogy megfázik a Duna-parton, de a nagypapa csúnya időben is kimegy, hátha szerencséje lesz. Neki kellene valami szép köszöntővers.
- Mit csinált a nagyapapád fiatalabb korában?
- Taxisofőr volt, előtte meg, mikor én még pólyás voltam, gyárban dolgozott, de nem tudom, hogy mit.
- Anyukádé vagy apukádé ez a papád?
- Anyukámé. Apukámé falun él, és nagyon-nagyon öreg.
- Van testvére anyukádnak?
- Igen, a Béla bácsi meg az Etus néni. Papa mondta, hogy anyukám (az ő kis angyalkája) a legkisebb. Papa már nem volt fiatal, mikor született. Azért hívja anyut angyalkának, mert Angéla a neve...
- Hát neked van testvéred?
- Igen, Lali és Lóri, a bátyáim.
- Akkor nálatok is te vagy a legkisebb?
- Igen, csak engem nem angyalkának, hanem ördögfiókának nevez a nagypapám.
- Hogyhogy?
- Mert sokat rosszalkodom!
- Etus néninek és Béla bácsinak van családja?
- Igen van. Etus néni férje nagyon kövér, és nekik nincs gyerekük. Béla bácsi felesége is nagyon kövér, nekik van gyerekük: Berta és Béluska. Ők nagyobbak nálam.
- Köszönöm, mindent felírtam. Mit szólnál, ha neked kellene elmondani azt a köszöntőverset?
- De jó! Én mondhatom el?
- Igen, mert a te hangodra készül majd a köszöntővers.
- Én sok verset tudok!
- Hát akkor mejd ezt is ügyesen megtanulod, igaz? De most, ha hazamégy, szóljál ám anyukádnak vagy a nagymamádnak, hogy itt jártál nálam, és együtt gyertek el a versért. Ezen a kis cédulán rajta van a címem, a telefonszámom. Valamelyikük hívjon fel engem, hátha még kérdeznem kell valamit a nagypapádról.
- Jó. Akkor megyek is. De a nagyapapám meg ne tudja ám, hogy itt voltam!
- Légy nyugodt, nem fogja megtudni.
- Csókolom.
- Szia!
Már aznap este keresett Lilike anyukája, vele pontosítottuk, hogy mikor is jönnek majd a köszöntőversért. A vers elkészült. Az anyukát elkísérte a kis Lili is, mert neki, a saját kezébe kellett odaadnom a verset. Anyukájának ott rögtön fel kellett olvasnia hangosan.
- Jó! Ez tetszeni fog a Papának! - állapította meg Lilike.
Tíz nap múlva szólt a telefon. Lilike nagymamája kedvesen beszámolt, hogy a 75. születésnap nagyon jól sikerült. Nagypapa megkönnyezte a köszöntőverset, amit Lilike kívülről megtanult és elszavalt neki.
Munkánk legnagyobb dicsérete volt ez a telefonhívás. Segíthettünk, és örömet okoztunk. De a legfőbb érdem Lilié, aki egy igazán különleges meglepetés-ajándékot talált ki háromnegyed évszázados nagypapájának.
|