Az avatóbeszéd 

Egy elég zsúfolt és barátságtalannak ígérkező napon szinte félóránként „nem fogadott” hívást jelzett szükségből lenémított mobiltelefonom. Ám az ismeretlen számot hiába próbáltam visszahívni: kicsengett, de akkor éppen a hívott fél nem ért rá fölvenni. Ez így ment órákig. De egyszer csak hangposta-üzenetet jelzett a készülékem, és végre meghallhattam, ki keresett oly kitartóan. Kiderült, hogy az ismert nevű, jól prosperáló Walkür Kft. vezető-helyettese: Németh Richárd volt a telefonáló.

Kiderült, hogy a „Walkür” főnöke teljesen megfeledkezett egy három nap múlva esedékes üzemegység-avatóról, ami még nem lett volna baj, hiszen három nap elég idő a programok átcsoportosítására. Ám zsúfolt – utazással, reprezentációval terhelt – három napjába egyszerűen nem lesz képes „beszorítani” egy avatóbeszéd megírását is, pedig az ünnepi beszédeket mindig maga szokta fogalmazni, eddig nem engedte át senkinek…

Ráadásul az avatásra hivatalos a kamarai elnök és az egyik helyettes államtitkár is; roppant kínos lenne, ha az egybegyűltek egy széteső, improvizált vagy egy terjengős, „se füle se farka” beszédet hallanának. A „Főnök” különben is kényes a stílusára, a szavaira, de most kutyaszorítóban van stb. stb.

Örömmel mondtam igent erre a kihívásra, csak a kétnapos (!) határidő töltött el némi aggodalommal: akkoriban több sürgős megbízáson is dolgoztunk. Egyet azonban tudtam: bárhogyan is, de segíteni szeretnénk.

Éppen ezért Németh Richárd lelkére kötöttem, hogy szedje össze a beszédhez szükséges összes fontos (=említendő) tényt és adatot; határozzák meg, hogy hány perces legyen a beszéd; tájékoztasson arról, hogy általában milyen a főnöke stílusa, beszédtempója, és mindezt az információt egy-két órán belül küldje át e-mail-ben az Írópultnak.

Hajszálpontosan két óra múlva megérkezett az e-mail. Magáról a Walkür Kft.-ről, az átadásra kerülő új üzemegységről szinte minden fontos dátum, adat, lényeges információ röviden, tömören szerepelt benne. Megtudtuk belőle, hogy mivel a két vendég is jelezte, hogy szólni kíván, a beszéd időtartama nem lehet több 10-12 percnél. A „Főnök” stílusa határozott, magabiztos, beszédtempója a közepesnél kissé gyorsabb.

Ennyi elegendő is volt, hogy azonnal visszajelezzünk: a 12 perces beszéd kb. 150 sor, azaz három gépelt oldal. Ez egy közepesnél gyorsabb beszédtempójú szónoknak 10-11 perc. A megbízást 48 órai határidőre vállaljuk, és a leggyorsabb úton: e-mail-ben (csatolt fájlban) fogjuk eljuttatni.

Minden szó szerint így is lett. A beszéd – szerencsénkre – határidőre elkészült, „átklikkeltük”, és vártuk a híreket az eseményről… Az sms azonban „csak” a szolgáltatási díj átutalásáról érkezett meg, a beszéd sorsáról napokig nem hallottunk semmit. Már kezdtünk komolyan aggódni, hogy talán valamit nem jól tettünk, amikor Németh úr szokatlanul hosszú beszámoló e-mail-je megérkezett.

A Walkür Kft. vezető-helyettese részletesen megírta, hogy mennyire eltaláltuk a főnöke stílusát, mennyire „a szája íze szerinti” volt a beszéd, milyen bensőséges és baráti hangú volt az egész ünnepség, milyen jó benyomást gyakorolt cégük a vendégekre stb.

Még egy nagy (szinte hízelgő) dicséretet is kaptunk:

„Nagyon köszönöm az Írópult profizmusát, gyorsaságát és korrektségét. Kerülhetünk még ilyen „szorult” élethelyzetbe, s akkor újra Önöket fogom felkeresni, ha „csak” e-mail-ben is.” – fejezte be levelét Németh Richárd. 

Ez az élethelyzet is megoldódott, ez a történet is jól végződött, ezúttal is öröm (és büszkeség!) volt számunkra, hogy segíthettünk.