Kedves Látogatóm! 2017-ben először a levelekkel foglalkozunk egy hosszabb sorozatban. Majd blogírás közben is alakul a téma és a szöveg, de ebben az első részben időzzünk el pár percre a magyar levél történeténél! Ehhez az SG.hu (tudománnyal és informatikával foglalkozó) Kiadó cikkét hívom segítségül, mert bevezetésnek, kiváló lesz nekünk, hiszen rólunk, magyarokról szól. Hozzáteszem azonban, hogy a levélírás (ha maga a levél nem is mindig úgy nézett ki, mint ma) sokkal régebbi. De ne vágjunk a dolgok elébe: lássuk a cikket! 
 

775 éve levelezünk

 

A levél az írásbeliség elterjedése óta az emberiség leghasznosabb szolgálója. Nélküle elakadnának a hivatalos ügymenetek, a magánlevelek személyessége pedig egyedülálló történeti forrás - nemcsak az őket birtoklóknak, hanem a különféle tudományágak művelőinek is. Célba juttatásának módozatairól gazdagok és színesek az ismereteink, akárcsak a híres, nem egyszer a történelmet is formáló levelekről. 

Hétszázhetvenöt évvel ezelőtt, 1232. május 16-án írta meg levelét egy udvaronc Jolánta királynénak, II. Endre második feleségének. A levélben arról számolt be, hogy megtalálta a gyógyító fürdőhelyet. A király parancsára ugyanis a betegeskedő királynénak gyógyvízért kutatták az országot, amire az egresi monostor közelében Csanád vármegyében bukkant rá az udvaronc. Ezt az üzenetet tartják az első, Magyarországon íródott magánlevélnek. Meglehet, hogy későn érkezett a segítség, mert a királyné a következő évben meghalt. 

Más forrás szerint a valamivel előbb írt első magánlevél nem maradt fenn, megvan viszont a reá adott válasz, amely Pécsett a Szigeti úti orvos- és egyetemtörténeti múzeum első szobájában látható, Szent és tiszteletre méltó érsekének, Bonipertnek" címezve, ilyen sorokkal: "Megjelentette pedig nekünk fiúnk, a Te híved, Hilduin...hívségesen előadván, hogy Priscianusainkból egyet Magadnak kívántál, mit ugyan ő által szívesen elküldünk. De bármit is kérnél a miénkből, a legnagyobb örömmel - ha lehetséges - elküldjük, de még jelenlétünket is, ha szükséged van rá, és kívánod, nekünk meg hatalmunkban áll, a legkészségesebben Neked megadjuk. Végezetül kívánjuk, hogy mindig egészséges légy, kérvén arra is, hogy a legfőbb király fiává fogadás amaz új és dicsőséges sarjadéka, István kitűnőségének nyomatékosan tudtul add részünkről az üdvözleteket, a püspökségünkben lévő kanonokok és szerzetesek minden gyülekezetének pedig hiv imádságait". 

Eleink írástudói 775 évvel ezelőtt tehát már a betűkre bízták üzeneteiket, nem füstjelekre, mint az akkor még felfedezetlen Újvilág indiánjai, és nem is dobszó ritmusa továbbította mondandójukat, mint a fekete kontinensen. Afrika bozótjaiban híreket továbbítottak dobokkal, Nepál fővárosában, Katmanduban ma is házméretű dobokat használnak jelzésre a völgyekben.

Európában sem levélpapírral kezdődött a levelezés története. "Az írás közhasználatú eszköze kis alakú agyagtábla volt. Nagysága 2,5×2 cm-től 37×22 cm-ig változik, többnyire a mi nyolcadrétű könyveinknek fele nagyságát közelíti meg, vastagsága pedig átlagosan 2,5 cm - olvasható Várkonyi Nándor Az írás és a könyv története c. munkájában. - A levelezésnél, okleveleken, üzleti forgalomban egészen kicsiny agyagpárnácskák voltak használatosak. Ezek kiégetés után még egy agyagborítékot kaptak, s erre került a záradék, a pecsét vagy a címzés szövege."

Ekkora terhet aligha lehetett volna postagalambok szárnya alá kötözni a posta nélküli évszázadokban. A továbbítás sokféle módját sejteti Dumas A három testőr című regényének eme mondata: "Odvas fára, postagalambra, kutyára is rábízzuk olykor leveleinket". A postagalambot ekképp dicséri egy emberöltővel később Mikszáth Kálmán (A Noszty fiú esete Tóth Marival): "Hát még a postagalambok, amice! Elviszik őket, mondjuk, sötét kalitkában vasúton, mondjuk, Amszterdamba, ott kieresztik, megrázzák szárnyaikat, s jönnek egyenesen haza, mondjuk, Trencsénbe. Hisz ez olyan isteni tehetség, hogy a nyomorult ember fölfogni se tudja. És mégis ő van felfuvalkodva!"

Vernétől tudjuk, hogy "Postagalamb-szolgálat vitte az üzeneteket, és bonyolította le a gyors és biztos összeköttetést Trieszt, a magyar föld és Erdély főbb városai között, ha olyan utasításra került sor, amelyeket nem bízhattak sem a postára, sem a távíróra" (Sándor Mátyás). 

Az oklevél- és levélírás ösztönzője lehetett III. Bélának az az 1181-ben hozott rendelete, hogy a hozzá intézett kéréseket írásban kell benyújtani. A hivatalos levelezés mellett a 13. század első harmadának végén megszületett a magánlevél is. A következő században a levélírás már nemcsak az udvar és az egyház, hanem a főurak, a nemesek, sőt a polgárok életének is nélkülözhetetlen tartozékává vált. Bár az iskolázatlan világi urak még jó ideig zúgolódtak az írásbeliség eme kötelezettsége ellen, terjedése feltartóztathatatlanná vált. Íródeákok fénykora volt ez, hiszen akkor még kevesen mondhatták magukat avatott tollforgatónak.

A 13-14. század rendkívül gazdag levélirodalmából tartalmi és művészi színvonalával elsősorban a királyok levelezése emelkedik ki. IV. Béla leveleiből erőteljes egyéniséget, határozott jellemet ismerhetünk meg. Zsigmond leveleiben már a kései középkor szóbősége, színpompája, gazdag frazeológiája is megjelent. Hunyadi János özvegyéről, Mátyás anyjáról szól - meg a bizonyos hollóról, amelyet jól ismerünk a Corvin-címerből - Aranynak egy balladája, amely így kezdődik: "Szilágyi / Örzsébet / Levelét megírta; / Szerelmes /Könnyével /Azt is telesírta."

A középkori és későbbi levélirodalom az írásbeliség, valamint a művészi fogalmazás készségének elterjesztésével óriási szolgálatokat tett az irodalmi műveltség meggyökereztetése érdekében. A levél mint műfaj létjogosultságot nyert a magyar szépirodalomban - gondoljunk csak Mikes Kelemen törökországi leveleire vagy későbbről Kazinczy kiterjedt levelezésére, Petőfi versbe szedett úti leveleire és a műfajt teremtő levélregényekre -, a népköltészetben (Írom a levelem Balog Máriának), s a világ operairodalmának is egyik gyöngyszeme éppen a Levélária, Puccini Toscá-jából. 

Híres levelek szép számmal említhetők a közélet, a politika világából is. Deák Ferencnek a Pesti Napló 1867. május 31-i számában megjelent nyilatkozata válasz Kossuth Lajos hozzá intézett híres nyílt levelére, az úgynevezett Cassandra-levélre, amelyben óvta a nemzetet attól, hogy osztozzon a Habsburg-hatalommal az elnyomott népek feletti uralom felelősségében. Évszázaddal később más, fondorlatos célt szolgáltak az úgynevezett lánclevelek, amelyek elektronikus reinkarnációja a végtelen számú címzettnek továbbítandó (forward) levél. (Az elektronikus levelezésben a válaszként írt magánlevelet "Reply" néven emlegetik.)

Az internet megkönnyítette a magánlevelezést is. Az elektronikus levelek (e-mail) világa a villámposta számtalan előnyét kínálja a világhálót használóknak, nemcsak a közlendő azonnali továbbítását, akár kontinenseket is átszelve, hanem napjaink divatját, a megjelölt körnek szóló üzenetek (chat-ek), illetve a nyilvános napló, vagyis a blog írásának és közzétételének lehetőségét is. Sajnos, a fejlődés velejárójaként - sokak bosszúságára - rengeteg fake mail (hamis levél), junk mail (haszontalan, érdektelen levél) és spam (kéretlen levélreklám) is telíti az elektronikus postaládákat. A levélszemetet takarítva ilyenkor nosztalgiával gondolhatunk egy hűséges, megbízható postagalambra vagy az ajánlott levéllel becsöngető postai kézbesítőre

 

Forrás: https://sg.hu/cikkek/52355/775-eve-levelezunk