A film.hu újraközölte nemrég elhunyt nagy írónk, Esterházy Péter 1994-es kritikáját, mely anno a Filmvilágban jelent meg, és Tarr Béla Sátántangó című filmjéről szól...

A szövegben összesen négyszer fordul elő az „ez” mutató névmás val/vel határozóragos alakban: „e v v e l”. Jómagam eddig általában a másik alakot (e z z e l) preferáltam a hangzás miatt, valamint a z z a l  a meggondolatlan, de  jónak látszó indokkal, hogy nehogy már a szótő hasonuljon a toldalékhoz, csakis fordítva lehetséges.

Felületességemre csak EP írásának olvasása közben jöttem rá.  Hirtelen bevillant, hogy mit használnánk, ha a mutató névmások (ez, az) más határozóragot kapnának, pl. ban/ben, ra/re, nek/nek stb. És most jött a megdöbbenés: az általam preferált hasonulási irány ezeknél semmiképpen nem jó. Nincs olyan, hogy azzan/ezzen, azza/ezze, azzak/ezzek – hiszen mind értelmetlenek, nem léteznek. Csak olyan van, hogy abban/ebben, arra/erre, annak/ennek stb. Tehát ez utóbbi (értelmes) szóalakok mindegyikében a tő hasonul a toldalékhoz (a „z” az utána jövő mássalhangzóhoz); fordított irány egyáltalán nem lehetséges. És itt van ez a rafinált vagy szerencsétlen val/vel, mely a kezdet kezdetétől két táborra osztja a nyelvhasználókat: azzal/ezzel  vs. avval/evvel „pártiakra”.

Ha elfogadjuk, hogy nemcsak nyelvi analógia , hanem nyelvi anomália is létezik, akkor szabad a választás: val/vel esetén ki-ki választhatja azt vagy ezt, mondván, hogy bár az azzal/ezzel nyelvi anomália, tehát kivétel, de attól még él és virul. Valamint létezik egy nyelvi analógiás, szabályos alakpár is (a többi toldalék szabályos viselkedésének mintájára): avval/evvel, és ez éppúgy él és virul a nyelvhasználatban.

Hihetetlen (mondhatni: matematikusi) pontosság és következetesség jellemzi tehát Esterházyt, amikor egyszer s mindenkorra az analógiás avval/evvel alak mellett tette le a voksát, noha választhatta volna az anomáliás alakokat is. De nem választotta.

Nagyon megdöbbentem ezen a felismerésen, és el is szégyelltem magam. Hogyhogy nem jöttem rá korábban erre? Hogyhogy a többség által járt, könnyebbik utat választottam? (A nyelvhasználóknak állítólag a 80%-a használja az azzal/ezzel, és csak a maradék 20%-a az avval/evvel szóalakot.) Utólag már csak gyenge magyarázkodásnak tűnik (pedig igaz), hogy esetemben nem a morfológiai logika, csupán a hangzás milyensége volt döntő: az azzal/ezzel alakot mindig szebbnek, jobb hangzásúnak éreztem, mint az avval/evvel alakpárt. Ez utóbbit kifejezetten csúnyának tartom most is. De attól, hogy szép, még nem szükségszerűen jó is. És attól, hogy csúnya, még nem szükségszerűen rossz is.  Sőt, itt a csúnya a jó. Tanulság? Nincs. Csak két zárómondat.

Egy élet sem elég arra, hogy az anyanyelvünket tökéletesen ismerjük, vagy legalább csalhatatlanul é r e z z ü k… Erre csak a legnagyobbak képesek.

---------------------------------------------

EP említett filmkritikája:

http://magyar.film.hu/filmhu/magazin/ep-a-satantangorol-egy-nagyszabasu.html

A Nyelv és Tudomány (NyesT) cikke ugyanerről a témáról:

http://www.nyest.hu/hirek/azzal-vagy-avval